"Célozd meg a holdat...
Ha elhibázod is,
a csillagok közt leszel..."
Azt hiszem ez a két mondat mindenkire vonatkozik. Gyerekre, felnőttre, matematikusra, régészre, irodalmárra, anyára, apára, történészre, fizikusra, mindenkire.
Mindenkire, arra aki eljutott valameddig az életben, arra aki a csillagok közé került vagy aki eljutott a holdra. Arra akinek nincsenek álmai, arra akinek vannak! Arra aki van és arra aki lesz!
Ha Arany nem hitt volna a tehetségében, nem mert volna nagyot álmodni akkor hol lenne most?
És Petőfi? És a többiek?
Ha nem gondolnak másra csak a maguk biztonságára? Mert megtehették volna, hogy elbújnak valahol!
Hogy nem ugranak, és nem kockáztatják a biztonságukat.
Mert a nagy álmok kockázattal járnak. És felelősséggel. Csak úgy mint minden feladat. De aki nem álmodik az nem kerül a csillagok közé. És nem jut el a holdra.
Ám nem csak álmodni kell tudni, hanem cselekedni is. Nem csak suttogni, ordítani. Mert a suttogást nem hallják meg.
Az álmok megvalósulásához kemény munka vezet.
Én merek álmodni és nem félek a kemény munkától. Mert én magam is csillaggá akarok válni...
És remélem, hogy jó úton haladok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése