"Gondoltál már arra, hogy amikor kenyeret eszel, igazából a napfénynek s a sárnak kenyerét eszed? Csodálkozz el azon, hogyan tud ilyen finom lenni az üres kenyér!
Tudod te, hogy fénnyel és melegséggel táplálkozol?"
Mi is valóban az amit meg eszünk? Tényleg fény lenne? És melegség?
Én hiszem, hogy így van.
Aki már látott búzamezőt az tudhatja milyen nagy varázsa is van. A nap csillámlik a sárgás búzakalászokon. Láthatjuk amint az életmagok, a búza szemek magukba szívják a napfényt, a sok D-vitamint.
Az életmagok. Mi lenne ha nem lennének? Ezek alkotják táplálékunk nagy részét.
Valószínűleg meglennénk nélkülük.
Ám ha most megvonnák tőlünk mi lenne? Egy idő után már nem nélkülöznénk.
Mégis életünk részei és ha elvesztenénk őket épp úgy éreznénk mintha egy számunkra fontos tárgyat veszítenénk el. Egy idő után beletörődnénk, de a lelkünk mélyén hiányolnánk.
Vigyázzunk az életmagvakra, a kenyérre, a fényre és a melegségre.
Mert valójában fénnyel és melegséggel táplálkozunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése