Van mikor úgy érzem lelkem kavarog. Nem vagyok boldogtalan, de nem is vagyok boldog.
Útkereső vagyok. Vagy, vagyunk.
Mikor rálelünk az útra még végig kell mennünk rajta. Át kell kelnünk a nehézségek tengerén. De nem szabad kikötnünk a bánat szigetén. Erősnek kell lennünk és tovább kell eveznünk a part felé.
De a parton is vár még ránk nehézség. Kihívás. Meg kell látnunk az alagút végi fényt. És míg el nem érjük az alagút végét, fénynek kell legyünk egymás számára is. Pici lángocskának.
A feladatokba nem szabad beletörődni, mosolyogva kell elvégezni őket. Önként és dalolva.
Nem szabad semmire sem úgy tekinteni mint púpra a hátunkon! Meg kell látni mindenben és mindenkiben a kihívást, a feladatot!
Ez az ami nekem nem mindig sikerül. Nem teszek meg mindent, végképp nem önként és dalolva.
De küzdeni fogok. Mert csak így lehet teljes az életem. És így segíthetek másoknak is.
Mert néha tényleg önző hisztérika vagyok. Le kell küzdenem magamat. Úgy ahogy másoknak is.
Hogy senki terhére ne legyek, csak gyönyörűségére.
Hogy összhangban élhessek önmagammal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése