2015. április 10., péntek

Eszméletlen jó érzés

 Megvolt a második natural horsemanship-os edzésem! Egész nap alig vonszoltam magam, de mire kiértem a lovakhoz feltámadtam. Egy kis futószárazással kezdtük, jól megizzasztottam a pónit, de a mai gyönyörű napsütésben azért én is jól kimelegedtem. Bal kézre egészen szépen ment, a jobb oldal sokkal merevebb, nehezebb volt. Ezután befejeztük egy rendezvénysátor felállítását, szusszantunk pár percet és jött a neheze. A múlt alkalommal lefektetett alapok ismétlésével, gyakorlásával kezdtük, ami jól is jött, rég volt már. A hátulja körüli fordulat még mindig szép kihívás, meg persze az oldalazás se volt tökéletes, de hatalmas élmény volt. Csodálatos, hogy néhány mozdulat mennyire pontos, jól érthető üzenetet hordozhat. Gyanítom, hogy nem csak a lovak veszik le ezeket a finom jelzéseket, hanem mi, emberek közti kommunikációkban is meghatározók ezek az apró, de félreérthetetlen jelzések. Ahogy köztünk is, a lovakkal való kommunikációban is lehetnek ezek jó vagy rosszak, így elég könnyű a nem megfelelően közölt utasítással nagyon nem ott kikötni, ahová tartottunk, de hát a hibáinkból nagyon jól lehet tanulni. 
 Egy új és számomra "nehezebb, mint hittem", de "eszméletlen jó érzés" feladat volt a hát mögött átküldés a másik oldalra. Sokat bénáztam a kötél átadogatásával, de -nem tudom megmondani miért- olyan jó érzés volt, hogy ott van mögöttem a ló! :)
Ami még szokatlan az az, hogy itt felfelé is emeljük a kezünket, mind a földi munka során, mind lóháton. Korábban mindig csak az előre-hátra mozgást tanították nekem, nem hinnétek, de ez is sok új kaput nyit meg. Megváltozik az állítás, felvétel módja, finomsága, hiszen így sokkal nagyobb terem mozdítani a kezemet.
 A járóiskola rúdjain sem sikerült mindig középen átléptetni, de a vágta nagyon kényelmes volt. Egy másik nagy kedvencem a hátraléptetés, szerintem fantasztikus érzés! :D

A napokban német órán hangzott el a következő kérdés: Was ist dein größter Wunsch? Vagyis, mi a legnagyobb kívánságod? Sokat gondolkoztam rajta, hogyha engem kérdeztek volna, mit válaszoltam volna. Ma, hazafelé a buszon egyszerre csak felsejlett bennem a válasz: Durch ein ganzes Leben mit Pferde arbeiten. = Egy egész életen át lovakkal dolgozni.
Olyan jó, mert tudom, hogy jó úton vagyok, jó felé tartok. =) És jaj, csak ez olyan, de olyan jó, olyan sok örömet, erőt ad! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése